Rólam

A mozgás öröméért

 A test egyetlen részének legkisebb mozdulata is igénybe veszi az egész testet. Olyasvalakinél, aki képes a hatásos, kecses és hatékony mozdulatokra, a test összetartozó egészként szervezi meg önmagát a legkisebb mozdulat elvégzéséhez is.

Norman Doidge

Már öt évesen is hatalmas mozgásigényem volt. Egy gyereknél ez nem ritka, de szükségem volt a napi szaladgáláson túl a sportra is. Ekkor kezdtem el Aikido-ra járni, ami a mai napig meghatározó szerepet tölt be az életemben. Nem azért, mert még gyakorlom, sajnos, ahogy felnövünk, magunktól vesszük el az időt, dolgozunk, rohanunk és a napi frissítő edzés elmarad, de legalábbis az erre szánt idő lecsökken. Az Aikido megtanított az alázatra, a kitartásra, a türelemre és hogy ismerjem önmagamat, tiszteljem a testemet, tudjam, mikor mennyit bírok, és mitől érzi jól magát a lelkem a testemben. 

Számos más sportágban is kipróbáltam magam (kézilabda, röplabda, foci, jég- és görkorcsolya, atlétika). Sohasem a verseny hozott lázba, nem az elismerésért csináltam, hanem a mozgás öröméért! Hogy éreztem napról-napra a fejlődést, hogy kitoltam a korábbi határaimat, hogy szabadnak és könnyűnek éreztem magam. No és legfőképpen - TELJESNEK!

Felnőttként, mikor el kellett gondolkodnom a pályamódosításon, valószínűleg bár tudat alatt, de nem véletlenül kötöttem ki a masszázs mellett. Ugyanazt a szépséget  láttam meg ebben a hivatásban, amit annak idején a sportok adtak nekem. Látni, hogy fájdalommal, sérüléssel, felhalmozott stresszel érkezik hozzám valaki és felszabadultan, görcsöktől mentesen, mosolyogva áll fel egy masszázs után. Hogy tágítok a határain, segíthetek megmutatni a testének, hogy többre képes, mint éppen akkor, egyértelművé tette, hogy mit szeretnék adni másoknak. 

A mozgás örömét! Lehetőséget, hogy mások minőségi időt tölthessenek el - önmagukért! Megmutatni, hogy a test nem csak csupasz látvány, hanem élő, érző, lélegző.